Az ünnep német elnevezése, az Ostern szó egy ősi germán istennő, Ostara nevéből származik, kinek ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett. (wikipedia)

A húsvét, amikor minden évben Krisztus feltámadására emlékeznek az emberek, sok német számára az év egyik legfontosabb ünnepe. Egész Németországban sokszínű, évszázadokra visszatekintő hagyományokat ápolva ünnepelnek ilyenkor az emberek.

Különösen a gyerekek várják a húsvétot. Húsvét vasárnap a húsvéti nyuszi színesre festett tojásokat rejt el, hogy a kicsik ezeket megkereshessék.

Némely tojás akár még édességet vagy játékot is rejthet.

A tojásfestésben a szorbok, a Kelet-Németországban, a lengyel és a cseh határhoz közel élő szláv kisebbség tagjai, a mesterek. Ezt a művészetet még azzal fokozzák, hogy részben finom hímzéssel is díszítik a tojásokat.

Frakkba öltözött lovasok:

Kelet-Németországban szokás még a húsvéti lovaglás. A településbeli férfiak frakkba öltözve, ünnepi dísszel felöltöztetett lovakkal járnak faluról falura, hogy hirdessék a húsvéti üzenetet. Akár 200 lovasból is állhat egy felvonuló csapat, az utcákat pedig ilyenkor nézők ezrei szegélyezik.

A tojás a húsvéti kút központi díszítő eleme is, amilyet főként Németország déli és dél-keleti részén találunk. A falvak lakosai közösen díszítik fel mindig új és pompás mintával festett tojásokkal és virágokkal a kutakat. Húsvétkor kedvelt kirándulóhelyek ezek a kutak, sőt Frankföld néhány településén szabályszerű turistaattrakcióvá váltak.

Az egyik legismertebb német húsvéti szokás a húsvéti tüzek gyújtása, mely már az ősi germán tavaszünnep egyik fő látványossága is volt. Ma ezzel a tűzzel a keresztények Jézus feltámadását, az örök életet ünneplik, míg mások az élet éltetőjét, a napot köszöntik vele.

Nagyszombaton vagy húsvét vasárnapján fadarabokból magas kupacot építenek a mezőn, a dombtetőn, vagy éppenséggel a templom előtt, majd lángba borítják. Korábban a máglyarakás és -gyújtás csak a férfiak kiváltsága volt, ma már ez egy igazi népünnepély, melyet talán a gyerekek élveznek a legjobban, mikor a kialvó tűz parazsában krumplit süthetnek. A fakupac tetejére néhol öreg méhkast vagy tojásokkal és szalagokkal feldíszített fenyőfát is állítanak, hogy a tüzet, mely az életet szimbolizálja, még jobban felszítsa.

A tűz fényének szerencsehozó szerepet tulajdonítanak, így aki látja, szerencsefiává válik.

Sőt azokat a házakat, amelyeket a húsvéti tűz fénye bevilágít, a tűzvésztől és minden betegségtől megóvja. A tűz átugrása is szerencsét jelent, fiatal szerelmespárok kéz a kézben ugranak át felette, hogy hosszú, szép jövőjük lehessen. A termelő gazdák pedig egy gazdag termés reményében ugornak át a nem veszélytelen tűz lángjai felett. Ám kinek a merész mutatvány nem sikerül, nagy bajt hoz magára, a néphit szerint még abban az évben meghal, hacsak nem kormozza be arcát a tűz hamvával.

Egyes településeken nagy hagyománya van a húsvéti lángoló kerekek (Osterräder) gurításának. Lüdge (Ostwestfalen) és Günsterode (Nordhessen) városában húsvét vasárnapjának estéjén nagy tömeg gyűlik össze, hogy a hatalmas lángoló kerekeket legurítsák a dombról a völgybe.

Egy másik igen szép szokás a húsvéti tűz hordása. St. Peter-ben (Schwarzwald) nagyszombaton, a korai istentisztelet előtt a templomtéren lévő máglyát meggyújtják, majd miután a pap megszentelte a tüzet, meggyújtják vele a húsvéti gyertyát és a hívők bevonulnak a templomba. Míg tart az istentisztelet, fiatal férfiak házról házra járnak a szentelt tűzzel, hogy a háziasszonyok új tüzet szíthassanak otthonukba.

A forrásból merített húsvéti víz szempanaszok, kiütések és más egyéb betegségek orvoslására is szolgált. Úgy tartotta a néphit, hogy aki húsvét reggelén a patak vizében megmosdik, örökké fiatal marad. Sőt az állatokat is beterelték reggel a patakba, hogy egészségesek maradjanak. A víz az élet és a termékenység szimbóluma volt, így a tavasz és a termékenység istennője, Ostara emlékére nagy tiszteletben tartották. A keresztény hit elterjedésével sem csökkentek a húsvéti vízhez kapcsolódó hiedelmek: a víz egész évben megvédte a család tagjait a betegségektől és a szerencsétlenségektől. A vizet nagyszombat éjszakáján húsvét vasárnapjának pirkadatáig meríthették a lányok a kútból szigorú némaságban, nehogy a víz áldó és gyógyító hatása a csend megtörésével elszálljon. Németországban és Svájcban több helyen is szokás az életet adó víz tiszteletére a kutakat és forrásokat ünnepi pompába öltöztetni. Díszként többnyire kifújt egyszínű tojásokat és kötegekbe font papírszalagokat, "Pensala"-t használnak, de gyakran erősítenek a kútvályúra, vagy a kút fölé épített állványokra, illetve koronára girlandokat, fenyőágakat és szép tavaszi virágokat.

A tojás ősidők óta a termékenység, az élet megújulásának jelképe. Egyes népek úgy tartják, hogy a világ is egy tojásból, egy hatalmas világtojásból származik. Mivel a tojásnak mindig is különleges életerőt tulajdonítottak, a sírok elmaradhatatlan halotti ajándékai voltak, ezzel kívántak elhunyt hozzátartozóik újjászületéséhez természetfeletti erőt útravalóul adni. A tojás kívülről kemény, élettelennek tűnő tárgy, de benne élet rejlik. Mint ahogy a csibe a tojáshéjból, úgy jön ki sírjából a feltámadt Jézus, megtörve a halál hatalmát. A 10. századból való keresztény sírokban is találtak tojásokat, mégpedig pirosakat. Ez bizonyítja, hogy már ezer évvel ezelőtt is festették a tojásokat. Sokáig kizárólag csak pirosat használtak a húsvéti tojások festésére, a piros szín Jézus kiontott vérét szimbolizálta. Úgy háromszáz évvel ezelőtt jelentek meg más színek is a festésben. A zöld tojás festéséhez a spenót, a sárgához a hagyma, a kékhez a mályva, a piroshoz a cékla levét használták. Kezdetben a húsvéti tojások egyszínűek voltak, majd egyre népszerűbbé váltak a színes mintákkal és képekkel díszítettek. Ma már számtalan tojásdíszítési technikát ismerünk, így mindenki az ízlésének, kézügyességének megfelelő tojáscsodával lepheti meg szeretteit.

Senki sem tudja pontosan, hogyan keveredett a nyúl húsvéti hagyományaink közé. Korábban, mikor még a germánok különböző istenekben és istennőkben hittek, a nyulat a tavasz istennője, Ostara hírnökeként tartották számon. Mikor a szántóföldeken és a mezőkön nyulak ugrándoztak, és sok-sok kicsi nyuszit hoztak a világra, tudták az emberek, hogy vége a télnek, eljött a tavasz. A nyúl a keresztény hit elterjedése után is megtartotta kiemelkedő szerepét, az igencsak szapora állat az új élet keletkezésének jelképévé vált.

Jó háromszáz évvel ezelőtt vált általánossá a húsvéti tojás ajándékozásának szokása. Szinte ezzel egyidejűleg kezdett el terjedni a tojástojó nyúl legendája is. Kora tavasszal a házak kertjeiben gyakrabban tűnnek fel a nyulak, hogy élelemhez jussanak. Mivel a tyúkok nem tudnak festett- vagy csokoládétojásokat tojni, egyszerűbb volt a gyerekekkel elhitetni, hogy a szerencsehozó tojásokat a kertekbe beszökő húsvéti nyúl tojja. Sőt a hihetőséget az is erősítette, hogy a tojások széthordására a nyúl sokkal inkább alkalmas, hisz ügyesebb és gyorsabb is, mint a tyúk.
A legkorábbi emlék, mely a húsvéti nyúl létezését igazolja 1678-ból, Georg Franck heidelbergi orvosprofesszor egy írásából származik. A 16. századig a húsvéti tojásokat régiónként más-más állatok hozták és rejtették el a kertben. Volt, ahol a róka vagy a kakas, másutt a gólya, a kakukk, a daru vagy a fajdkakas.

Egy másik legenda szerint a nyúl a germán tavaszistennő, Ostara egyik galambját jelképezi, akit az istennő büntetésből nyúllá változtatott. Ezen ismeret függvényében, már nem kérdéses, hogyan tud a nyúl tojást tojni.

források: http://www.budapest.diplo.de/Vertretung/budapest/hu/01__Info/Osterbraeuche.html

Wikipedia, http://www.nko.hu/nepszokasok.html ,

Amennyiben tetszett a cikk, ossza meg barátaival is bátran!

Német nyelvoktatásban partnerünk a Karrierkód és Weitz Teréz

Üdvözlettel,

Visszatérítők csapata.

Amennyiben ismer egyéb furcsa vagy érdekes szokásokat kérem írja meg itt a többieknek is!

Köszönjük!