M. Anettnak hívnak, 3 éve dolgoztam Ausztriában, egy Ruhatisztítóban Bécsben. Először Zsanettel, az ingázási általány segítségével kapcsolatban vettem fel a kapcsolatot. Amiben sikeresen minden évben segített nekem. Aztán párommal, egy évvel ezelőtt összeházasodtunk, és babát szerettünk volna,  először  februárban estem  teherbe .Sajnos az első babát elveszítettük. De Május elején ismét kisbabát vártunk.

Ekkor felkerestem  ismét  Zsanettet, hogy segítsen az ügyeim intézésében.  A főnököm ragaszkodott az osztrák orvosi véleményhez, holott a Zsanett közreműködésével, már lefordítattunk minden magyar  orvosi papíromat,  német nyelvre.  

Egy ismerős ajánlására , felkerestem Frauenkirchenben egy háziorvost, akinek bemutattam a magyar papírjaimat,és a fordításokat,  amin rajta állt, a  magyar nőgyógyászom véleménye és javaslata,  hogy veszélyeztetett  terhes vagyok, vérzés fenn állt a terhesség elején, és a megterhelő  fizikai munka alól mentességet kapjak, a napi 2óra ingázás Bécsbe oda-, és vissza is, túl  megterhelő számomra. 

A doktornő kiírt engem  1,5 hónap táppénzre és tovább küldött  SOS-ben Hainburg an der Donauba, egy nőgyógyászhoz (TB támogatott).  Másnapra már volt is időpontom. A doktor urat nagyon szívesen ajánlom mindenkinek, mert nagyon  segítőkész. A Doktor úr kiírt további 2 hétre. De ez után már kaptam egy felszólító levelet a burgenlandi Gebietskranken kassától Neusiedl am seeből, hogy meg kell jelennem náluk  felülvizsgálaton július közepén, mert Ausztriában a munkavállaló nem lehet ilyen hosszú ideig táppénzen. Megjelentem, és ott egy eléggé szigorú orvossal találkoztam, akinek nagyon bizonygatnom kellett, hogy én nem tudom elvégezni a munkámat napi szinten. Nem volt egyszerű. Erre ő tőle kaptam még egy hónap haladékot, és engedélyezett még egy hónap táppénzt, mondván várjuk meg mit mond augusztus közepén a nőgyógyászom, és kaptam hozzájuk új időpontot augusztus végére. 

Eljött az időpont , hogy vissza menjek a nőgyógyászomhoz, ekkor már betöltöttem a 20. terhességi hetemet, és még mindig táppénzen voltam, a 8. hetemtől kezdve. A nőgyógyászomtól kaptam egy beutalást az Amtsartzthoz , amin az állt, hogy placenta süllyedésem van. És ezzel a papírral a kezembe, már nem kellett vissza mennem Neusiedl am seebe. Eközben kértem a főnökömtől is egy igazolást, hogy nem tudom elvégezni a munkámat, és ő nem tud nekem könnyített munkavégzést adni. Ezzel a kettő dokumentummal a kezembe feltelefonáltam a kerületemhez tartozó Amtsartzt-ot, és időpontot kértem tőlük, hogy elbírálják véglegesen az ügyemet. Kaptam is időpontot egy héten belül.

Meg is jelentem, átnézték a papírjaimat amit kaptam a nőgyógyásznál, és amit a főnököm adott. Az ott dolgozó hölgy tőlem, csak annyit kérdezett, hogy a terhességemben most is fent áll-e vérzés, Én igent válaszoltam. És fel is mentettek.

De nem vették figyelembe , nem is kérdezték, hogy hány órát dolgozok egy nap, hogy napi szinten vegyszerekkel kell dolgoznom, és hogy mennyit ingázok, vagy hogy volt egy vetélésem. Magyarán csak az számított , amilyen véleményt írt az osztrák nőgyógyász, a főnököm véleménye csak egy plusz volt. Így kaptam 2 féle dokumentumot , az egyiket a főnökömnek kellett leadni, a másikat meg kitöltetni vele, és elküldeni a Bécsi krankenkassához, hogy ezzel igazoljam, hogy freistellungot kaptam, és már nem a főnökömhöz tartozom, hanem a krankenkassa fizeti tovább a havi béremet.

Nem volt egy egyszerű , ez a 3 hónapig tartó kaland. De sikerült és végre nyugodtan itthon várhatjuk a kisbabánkat, nyugalomban. Mindenkinek kitartást és sok sikert kívánok.